Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Na most miért is? Volt egy beszélgetésem az imént tökmindegy hogy kivel...és az alábbi dolgok jutottak eszembe. Mert csak.

Elméláztam....na nem most, hanem mélázok elég régóta. Méghozzá azon mélázom, hogy be jó egyeseknek. Irigylésreméltóan jó. Hogy pontosan kinek, kiknek is jó?
 Mondom máris....
 Azoknak az embereknek, akiknek az a legfontosabb napi dolguk, hogy rátaláljanak önmagukra. Kész, ennyi. Nap mint nap azon "dolgoznak", hogy megtalálják "önmagukat", az útjukat ésatöbbi ésatöbbi.
 És hogy miért irigylésreméltó ez? Azért, mert ezek szerint nincs más dolguk. Nincs más dolguk, amivel foglalkozzanak, csak azönmaguk keresése. Agyalás azon, hogy ki vagyok én...mit akarok én...ez most miért került az életembe, ez meg miért nem...satöbbi.
 És akkor méláztam tovább.
 

Vajon miért nem önmegvalósít az anya, aki egyedül maradt a gyermekeivel, és elő kell teremtenie a pénzt a mindennapi megélhetésre? ( gyerekek: felelősség!) Este amikor hazaér, vacsorát főz, beszélget a gyerekkel/gyerekekkel, talán olvas, talán tévézik ( ha van rá ereje) majd bezuhan az ágyba, és átatdja magát az alvás pihentető mámorának, hogy aztán másnap reggel mint egy mókus kezdjen mindent előlről...
Vagy oké...ne legyen egyedül. Legyen neki férje, plusz gyereke. A helyzet kvázi hasonló...meló, aztán otthon, ....és aztán jönne az ÉN...ha van rá idő, energia, meg a többi.

 

És érdekes, nincs agyalás azon, hogy most akkor mér is vagyok e világon. Nincs agyalás azon, hogy most akkor el kell nyomnom az egomat mer különben megesz és randa vagyok amúgy is mert büdös nagy egóm van....

 

És vajon most mit kell tanultom a Gipsz Jakabtól, akit tegnap ismertem meg a buszmegállóban. Miért került az életembe? Húúú...ez mit jelent most?

 

Kérdés, kérdés,kérdés...kérdés hegyek, melyek csak újabb kérdéseket szülnek, melyekre megint lehet keresni a választ.

 

Meg, lehet menni zarándokolni a szent helyekre. Hátha ott...( tisztelet a kivételnek, tudok olyat, aki nem divatból zarándokolt, ő olyan is, tényleg. Elméletben és gyakorlatban is, és még egy skorpió is megcsípte az úton...)

 

Szóval...és komolyan.

 

Tudod mit mondok? Egyáltalán nem csodálom azokat az embereket, akik fene módon elkezdtek önmegvalósítani. Mert maguk köré rózsaszín burkot húzva élnek közöttünk...mert nincs más dolguk.

 

Mondom én...sok időd van? Vegyél egy kutyát! Sőt! Vegyél mindjárt kettőt! És etesd őket, és figyelj rájuk, és GONDOZD őket, és sétálj velük nagyon sokat és játssz velük!

 

És szólj, hogy mennyi időd maradt keresni a választ az élet nagy kérdéseire!

 

Aki elfoglalja magát, milyen?

 

Nincs agyalás...mert TUDJA! Miért tudja? mert TESZI. Nap mint nap teszi a dolgát, ergo kurvára képben van, hogy hol a helye a világban. Tesz...nem pedig agyal. És ettől olyan hasznos. Szememben -bár ez semmit nem nyom a latban, és nem is fontos, hogy én mit gondolok erről...- ők azok, akik megtalálták magukat.

Mert az élet az az ÉLET maga! Érted... Szóval ÉLJ! A gyakorlatban basszameg! Gondoskodással, munkával! Mert elméletben nem lehet élni! Az elmélet nagyon ritkán megvalósítható a gyakorlatban.
 

Lásd: tervezek egy kertet. Elméletben ugye. Kész a terv. Elméletben. Aztán a terepen kiderül, hogy nem is az a széljárás, amit nekem mondtak, mitöbb, nem humuszos a talaj, hanem savanyú. És akkor veszek egy jó nagy tollat és ÁTHÚZOM a tervemet. Mert szart se ér. Szart se ér az elméletem, mert az élet mást mondd. Ennyi.
VAGY: Elméletben eltervezem, hogy ma találkozom veled, és ezt és ezt fogok mondani neked. Aztán találkozunk....és ( na ez az élet) mocskosul máshogy alakulnak a dolgok, én pedig mégsenem mondom, amit akartam. Kész. Ennyi. Na most akkor mi van? Érdemes volt agyalni?

 Tudod ki agyaljon az élet nagy kérdésein a nap 24 órájában? A guru. Az. Meg a szerzetes a Potalában. Ha te esetleg az lennél, akkor itt kérek elnézést.
 

Az általam "irigyelt" emberek egyénként megfigyelésem szerint nem a napi gondokkal küzdenek.  ( Azé nem mert valahonnan van pénzük...) És nincs gyerekük, és nincsenek állataik.

Érzed már?

Nincs semmi, ami
gyakorlatilag prezentálná az ÉLETET! Így aztán van idő agyalni, és eközben kvázi szánakozva nézni azokat az embereket, akik nem önmegvalósítanak. Hogy, húúú, ők még nem tudják amit én már igen...És milyen szomorú, hogy nem akarnak mások lenni, nem akarják megtaláláni az élet értelmét, és magukat és és és...de sebaj, majd én elmagyarázom nekik, hogy hogy kell boldognak lenni, mert csórik nem tudják...

ááááááá

Nem is. Mert NEM kényelemben élnek! Nincs idejük arra, hogy lebegve keressék a válaszokat! Mert dolgozniuk kell a mindennapokért, mert több helyen kell dolgozniuk ha még nyaralni is akarnak menni, mert esetleg betegséággel küzdenek, de még nem halhatnak meg, mert fel kell nevelni a gyereket...és ápolni anyukát vagy apukát vagy férjet! Hogy nem önmegvalósítank? DE. Azt csinálják. Önmegvalósítanak a gyakorlatban! Jobban mint az, aki csak agyal. És aki csak agyal, mert megteheti, cseréljen egy napot azzal, akinek el akarja magyarázni, hogy hogy legyen boldog. Ígérem, 24 óra alatt rá fog jönni az élet értelmére...és nem lesz több kérdése.

Te...aki most ezt elolvastad...lehet hogy mérges lettél. Lehet hogy kikéred magadnak... lehet hogy magadra ismertél, és nem esik jól. Ne haragudj, lehet nem is ismerlek, tehát nyilván nem a TE személyedről szól. EZ itt az én blogom, hogy leírjam azt, emi az én fejemben van.  De adott a lehetőség, hogy te is leírd, amit te gondolsz.

 

Szeretnék több tiszteletet, és több elismerést azoknak az embereknek, anyáknak, apáknak, férfiaknak és nőknek...akik a gyakorlatban viszik hátukon a mindennapokat. Persze hogy nem az elismerésért teszik. Azért teszik, mert ez a dolguk, mert ezt választották...és most teszik amit és ahogyan tenniük kell. Aki mindeközben a nyaralását tervezi, meg hogy milyen legyen az új nappalijának a berendezése, esetleg melyik kávézóba csüccsenjen be barátosnékkal egy kapuccsinóra...nagy elmélkedésük közeppe gondoljanak azokra az emberekre, akiknek nem adatott meg az a luxus...hogy elméleti önmegvalósítók legyenek....

 

Én, a magam részéről most emelek virtuális kalapot előttük.

Befejezésül....

És még valami. Annak idején, amikor a FIDESZ még tojáshéjas kis kezdőkből állt...tudod mit modtam? Hogy nekem ne mondja meg, és ne ossza az észt egy olyan huszonéves emberke, akinek anyu apu fizette az egyetemi tanulmányait, majd kikerülvén az egyetemről politikus lett, és megmagyarazzá NEKEM hogy hogyan kell élni, meg beosztani a pénzt! Ő, akire anyu főzött és vasalt, aki otthon lakott, és akinek fingja nincs és nem is volt arról, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér, vagy a villanyszámla! Nekem egy elméleti hülyegyerekek ne dirigáljon, esetleg ha valamit LEPAKOLT az asztalra...úgy érdemben. Na majd akkor. Addig is tanuljon alázatot, és figyeljen a gyakorlati részre...

Ám odafigyeltem annak az orvosnak a mondandójára, aki TUDOM hogy éjjelente szenet lapátolt egy pályaudvaron...és így végezte el az orvosegyetemet. Ja...summa cum laude.

Az a szó hogy irigység, az én szótáramból hiányzik. Sose volt benne. Sem most, sem régen nem irigyeltem senkit. Inkább meglestem, hogy csinálja...és "leutánoztam". Ha láttam egy gyönyörű nőt, próbáltam ellesni a trükkjét. Ha láttam egy csodaszép házat...elhatároztam hogy nekem is lesz olyan. De nem irigykedtem soha, aki ismer az tudja. DE. Dühítenek az elméleti emberek. Meg az álszerények. A "tudom hogy még tanulnom kell" kategória a vörös posztó. ( oké, tudod. Tartsd meg magadnak, és tanulj...) Na, ezt hányan megeszik. Most szólok, hogyha esetleg valaki ilyet mondd neked...amikor magáról beszél...figyeld a száját mert ha mozog az azt jelenti hogy hazudik....

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hanyagnak

(lepke, 2008.09.25 02:59)

Jajj hanyag! Olyan jó hogy vagy nekem! SZERETLEK!!!

tudtam...de nem sejtettem :)

(lepke, 2008.09.24 19:45)

Huhh..talált sűllyedt. Nem baj az a fáj...lehet hogy most lerántottalak jó durván, lehet hogy megütötted magad. És engem okolsz érte...de felállsz, leporolod magad...és már hallom is hogy jééé...tényleg. :) Én köszönöm meg neked...