Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindenki fél, vagy félt már valaha életében. Nem baj az ha félsz, egyáltalán nem baj. Az a baj, ha ezt más is látja rajtad...Na az már baj. Egyébiránt vannak, akik ezt a nézetemet nagyon nem akarják elfogadni...semmi baj, az ő dolguk. De ettől még tény marad. :)

Próbálok visszagondolni arra, hogy mikor féltem utoljára...és megyek vissza az időben, messze, még messzebb...és nem jut eszembe semmi, de semmi. Az jut eszembe, hogy nem féltem. Egy emlékem van...régről, még általános iskolából. Amikor is az osztályfőnököm beviharzott a terembe, és már az ajtóból az én nevemet ordította, holott én a padban ülve az uzsonnámat majszoltam. Szerintem abban a pillanatban, amikor felnéztem ott ült a félelem a szememben. Mitől féltem? Tőle. Tőle féltem, de nagyon, mert utált, és megalázott ha tehette...okkal ok nélkül. Nem attól féltem, hogy mi lesz ha beírást ad, mert nekem ebből a büdös életben gondom nem volt otthon. Anyu tudta, tudta jól hogy ez a nő gonosz, és párttag de nagyon......és ennélfogva leszarta, hogy éppen mit írogat. Bár nem nagyon írogatott...nem volt miért. De ettől a szánalmas véglény tanártól én rettegtem. Leírom a nevét, hisz megérdemli. Úgy hívták hogy Kovács Lászlóné, Kati néni.

Aztán történt egyszer, hogy egy fizika órán a másik phatológiás eset tanárnő fejesvonalzóval úgy fülön találta verni az előttem ülő, egyébként nagyon kedves kislány barátnőmet, hogy annak vérezni kezdett a füle. A tanár visított mint egy malac...én pedig felálltam...és szép tagoltan megkérdeztem, hogy ezt hogy képzelte? Hogy merte fejesvonalzóval megütni ezt a lányt? Na, a visitós némber erre lekapta a papucsát...és felém dobta. Papucs landolt valahol...én felvettem...és visszadobtam. És mivel köztudottan volt egy sérült kisfia...még hozzátettem, hogy a nyomorék gyerekét verje a vonalzóval. Upssz. Hogy ez hogy jött ki a számon, a mai napig nem tudom. Egy biztos. Bántani akartam, és azt akartam hogy neki is fájjon már valami. Telitalálat lett.

Én...aki soha semmi rosszat nem követtem el. Aki nem pofáztam, nem ugattam, jókislány voltam...de tényleg...

De akkor azt mondtam, elég. 13 évesen.

Persze a nőci azonnal vitt az igazgatóhoz. Akinek épp véletlen egyik kedvence voltam, szóval tanárnőcit kiküldte, kérdezte tőlem, hogy mi történt. Elmondtam, mondta hogy semmi baj, csakhát azért ne mondjak ilyet. De hát tudja, hogy én úgysem fogok többet ilyet...stb. stb. Mondtam magamban, hát csak addig nem, amíg a némber nyugton van...

És hogy mentem vissza a terembe?

Győztesen. Igen, úgy. Mert győztem, mert bátor voltam, mert nem féltem kiállni valakiért! Kiállni az igazamért...az igazáért...és egyáltalán. Emelt fővel vonultam vissza terembe...igen. Emelt fővel, és büszkén. Mert legyőztem a félelmemet! Mert megtapasztaltam, hogy NINCS MITŐL FÉLNI!

Nos, azt hiszem azóta nem féltem. Aggódni aggódtam, ember vagyok vagy miféle :) De nem féltem.

Aztán később, vagy talán abban az időben kezdtem sportolni...küzdősportot, mi mást. Nem, nem én agyaltam ki. Én aerobikra akartam jelentkezni az egyik sportklubban. Olyan divatos volt akkoriban. Vártam a recepciónál, közben meg csak odajött egy feketeöves...( edző) és kérdezte hogy mire jöttem. Mondtam hogy mire...erre végignézett rajtam, és azt mondta, hát az hiba lenne, ha én itt ugrabugrálnék aerobikon, merthogy nekem az nem való. Mondom köszi...de én akarom. Erre ő: nem...gyere be most megy az edzésünk, nézd meg. Neked inkább ez való mint az ugrabugra.

Hát bementem. Karate edzés volt.

Talán narancs övem lehetett..már nem emlékszem...lényeg hogy egy bemutató edzésen nekem egy kicsit túlképzett kolléganő jutott...

Ültem a terem szélén...a sarkamon, és figyeltem a küzdelmeket. Aztán belémhasított, hogy mindjárt én jövök. Jájj...basszus. Sebaj, mondom. Jó vagyok. Nagyon jó vagyok. Ha meg mégsem, hát max pofánvágnak, de nagyon. Jutott eszembe...azt nem szeretném. És egyáltalán. Hát nehogy már beégjek itt 40 ember előtt, ugye? Így meditáltam magamban...És aztán egyszercsak ott állt velem szemben a Vera. Én meg vele szemben. Egy fejjel volt magasabb mint én. Ja, és átnézett rajtam minden alkalommal, mint egy üvegtáblán. Nos, így álltunk a Verával.

Azért én a szemébe néztem, de nagyon. Kb. mint Bruce Lee...mikor nagyon komoly. XD Vera persze sima küzdelemre gondolt, nyilvánvalóan az ő fényes győzelmével. De a Vera még nem ismert engem...legalább is ilyen helyzetben még nem voltam vele, másik pedig hogy kb. négy edzésen találkoztunk, mert átigazolt volt. Na, lényeg, én így néztem a szemébe, jó hosszan, üzenetértéke kb. annyi volt, hogy kinyírlak...xD

Aztán jelzés...meghajlás....és a következő pillanatban olyan szabályosan vágtam gyomorszájon szegénykémet, hogy abban a minutumban összeesett...mármint úgy...szóval úgy ahogy ilyenkor szoktak.

Felnézett rám ( navégreeccerőis) és azt mondta: bmeg te nem vagy normális. Vagy valami hasonló...

( Dehogynem voltam, nagyon is az voltam. Csak te elbíztad magad, mert azt hitted félek. Én meg féltem, csak te nem tudtad, mert nem mutattam meg neked...így aztán figyelmetlen voltál. Meghaltál dödödö )

A következő edzésen viszont már én vezettem a bemelegítést, és ez nagy dicsőség volt :)

Nemsokkal később aztán már nem jártam edzésre. Mert akkor kezdtem "nő" lenni, és ez az érzés nagyobb volt bennem, mint az, hogy nemtommilyen eredményeket érjek el mint vadállat :) És utáltam hogy minden edzés után csupa mocsok voltam, mert a terem összes kosza a fehér ruhámon keveredett az izzadsággal. És lógott a hajam...és kék zöld foltok voltak rajtam mindenütt...és másodszor is az orrom bánta az egyik edzést...szóval summa summ. leléptem. :)

És aztán már a fiúknak mutattam azt, hogy nem félek. XD

Aztán a rendőrnek

Aztán a TU 134-es utasainak sem mutattam hogy félek...amikor is azt hittem ( meg a többi 70 darab utas) ezt nem éljük túl (jájj)

Amikor a szülészorvosom kérdezte, hogy félek -e

Aztán amikor a rettegett kórság az én testemben is felütötte azt a hülye fejét...

Vagy amikor a full nulla tudásommal álltam a professzorral szemben, -konkrétan kb. 50% tudással, ami ugye még az egyeshez is kevés - ő   pedig nagy fölénnyel kajánul figyelt engem... (szoktam volt mondani...ha már nem tudsz valamit, azt HATÁROZOTTAN ne tudd :) )

És aztán még számtalan alkalommal kellett volna félnem.

Hát csakazértse.

Ha a tükörbe nézek, és látom a saját tekintetemet...amikor a saját szemembe nézek, és látom, hogy az a másik ott, a tükörben...nem fél, mi több...rám mosolyog.

Akkor mitől féljek?

Az elején leírtam egy tanár nevét. Talán azt hiszed...bosszúból írtam le.

Mostmár te is láthatod, ki volt az a meghatározó tényező az életemben...aki miatt már nem félek. Vagy ha igen..azt senki sem látja. Azóta bátorítom a környezetem, bátorítom a gyerekeket, a felnőtteket, és talán téged is, aki ezt olvasod éppen. Bátorítom arra, hogy ne féljen. Ha pedig mégis, azt sohase mutasd ki.

Az már felér egy győzelemmel! :)


( megjegyzem a folytatásban leírom majd, hogy mitől félek...Kettő, azaz kettő dolog. Az egyik egy állat, amivel itthon úgyse futok össze, a másik egyfajta közlekedési eszköz, amire pedig úgysem fogok felülni ;) )

 Lepke®

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

FélősLuk

(Lepke, 2008.09.29 13:43)

Baszki!!!! Én fejeltem a klaviatúrát. Hát ne röhögtessssssééééé máááá!!! Nagyon hülye. xD Félős Luk...és nem 40rabló...hanem 40 nő. Azémá'...érted.
Amúgy meg, és komolyan. Az állításod eddigi nőismerőseiddel felettébb megkérdőjelezhető. Ha a hátad mégis tollas...az nem feltétlen az elhagyott szárnyaktól az.. xD Bár, tudod. A kis kedvencem...Azazel. Végül is... ő is csak egy angyal :) Olyan jobbféle. ;)

Ke-Lepkének

(Luk, 2008.09.29 13:32)

Dear KarateMom, én eddig csak angyali Nőkkel találkoztam. Legfejjebb' megpróbálták elhitetni velem, hogy Boszik!

Értem, akkor csók helyett fejelés...menni foGG!
Már látom is a holnapi Blikk főcímet: " Negyvennőt fejelt le egy napon a félős Luk"

Félőskémnek

(Lepke, 2008.09.29 13:24)

Jájj te. Most a cigók temetésére menő buszra gondolsz? Mármint amint a cigóözvegyek utaznak? Az a feketeözvegy busz? Vagy mi? dödödö
De ne félj tőlem, vagy ha igen, hát mondom hogy ne mutasd ki. Na. A nőknek meg főleg ne mutasd ki. Gonosz egy fúria mindegyik, és csak erre a pillanatra várnak. Bizony. Hogy te féjjé'. De ezt is csak azért teszik tudod..mer ők jobban félnek még nálad is. És ekkor túlkompenzálnak :) Na ha legközelebb megijeszt egy ilyen néni, hát gyengéden hajolj felé...közelebb...majd közelebb...mintha meg akarnád csókolni..És aztán fejeld le. xDxDxD

Én is FÉLek

(Sab, 2008.09.29 12:49)

Ezért nem utaztál még a "feketeözvegy busszal"? :)))

Lehetünk barátok? Mert én Tőleld félek! ...mozsmá'

Amúgy bevallatlanul én a Nőktől félek...